Szeretem-lista 4.

• Szeretem, hogy a gyermekem ahhoz képest milyen pindurka még, olyan nagy igyekezettel igyekszik tudósítani minket a létezéséről. Tárgyai, cókmókja, szaga és szeretete a legváratlanabb helyeken bukkannak fel lakásszerte, mosolyt csalva arcomra a legzordabb időkben is.

• Szeretem azt gondolni – rendületlenül -, hogy vár még rám jó is, szép is. Hogy akadnak majd még olyan békés pillanatok, melyben megélhetem a teljesség üdvös állapotát. Belső utazások által önmagamba. Szeretem hinni, hogy ez a kiteljesedés folytatódik a fizikai világban is, hogy léteznek lelkitársak az úton… Szeretném hinni, hogy kirekesztés nélkül is lehetek erős, hogy az érzelmek nem gyengítnek el, nem válok sebezhetővé, kiszolgáltatottá általuk. Szeretném hinni, hogy a kitárulkozással nem növelem az esélyeim a csalódásra. De ha – visszavonulva az elefántcsonttoronyba - esélyt sem adok a helyzetek kialakulásának, akkor azzal a szépet és a jót éppúgy kizárom. Remélem elég bátor vagyok, hogy megkockáztassam… Nem akarok tovább félemberként, félelemben, félig élni. Teljes életet akarok!

• Szeretem, hogy – habár még kicsit feszül -, de már csak egy méretnyire vagyok hajdani önmagamtól. A versenysúlyomtól. :)

• Szeretem, hogy – habár nyomasztanak a gondok - nem ráncos a homlokom. Viszont nevetőráncaim sincsenek, ami azért nem épp hízelgő rám nézve. Viszont, ha a szájhúzogatással nem hagyok fel, megnézhetem majd magam – idővel! :)

• Szeretem, hogy tudom magamról, elég erős vagyok az újrakezdéshez, s hogy kellően racionális terveim kitartással, sok munkával elérem. Amellett persze álmodozom is. Olykor nagyobbat is, bolondabbat is, mert ez az élet pikantériája. Szeretem, hogy nem kaphatok meg mindent, mert így tanulom meg értékelni, amim van. Szeretem, hogy – habár dolgos romeltakarítás által, s veszteségekkel -, de tisztul az utam. De mégsem kesergek. Csak olykor dühös vagyok… Legalább érzem, hogy még élek, mikor fáj…