Kérdések

Forma- és elmebontó szabad-vers

Mennyi illúzió van az életünkben…
Itt az idő. Hol az idő?
Van-e jelen?
Mire kimondom,
az már a múlt.
Akkor én a jövőben vagyok?
Törések, repedések az emberi logikán…
Hol a végtelen vége?
Mi a semmi?
Ki vagyok én?
Kérdések, kérdések…
A szerelem is holmi maszlag,
amivel embereket összeláncolnak,
mert az utódok életben maradási esélyei jobbak
két felnőtt egyed társaságában.
No és a remény!
Csupán önvédelmi mechanizmus,
hogy ne fordulj be, s magad ellen.
A legnagyképűbb önámítás mind közül!
Szinte koronás…
Mi végre ez a sok mese?
Mit takar ennyi fátyol?
Justicia orrunk előtt járja hétfátyol táncát.
Csak fellebbenti olykor előttünk selymeit,
melyen átsejlik az igazság.
De nem vehető ki tisztán.
Hol rejlik mindez értelme?
Emberi ésszel felfogható-e?
Vagy nem lényeg az igazság,
csak az elfogadás képessége?

Szellemi szabatosság

Nyaktól lefelé prűd vagyok,
s igazak rám a régimódi tanok.
Bár emberi mérték az erkölcsi érték,
az illemet illendőnek, s illőn betartom.
Cserébe szabad minden gondolatom.
Szürkeállományom autonóm.
Nem köt agyas házastársi eskü.
Egom játéka öntörvényű.
Poe-t Blake-kel csalom,
De Sade-dal bújok ágyba.
Kerouac-kal útra kelek,
s meglátogatom Marquez-t.
Blok megért engem.
De filmek mondják ki helyettem,
hogy korunkról mit gondolok.
Harcosaimmal klubot alapítok,
s megvetem mit a politika mond.
Jobb napjaimon színházba járok,
s fesztiválokról fantáziálok.
Nyáron népzenére táncolok,
tüzes performance-okon ámulok.
Műveken mélázva keresem alkotók szándékát,
ódon épületeken kutatom a múlt nyomát,
a letűnt korok nosztalgikus porát,
s élvezem kávéházi emberek társaságát.
Köpök a vonzó gravitációra,
de hiszek a kvantumfizikában.
Látom, mi csak elképzelhető,
belső világom elképesztő.
Szellemem szabad tulajdonom,
s habár olykor kicsapongó,
de nem eladó, nem mosható.
Magam felvilágosultnak vallom.

Pedig csak öntetszelgő sznob vagyok.

Tél

Károg a madár
a fák tar ágán.
Sóhajt a Halál,
fagyos a lehelete,
s az évszakok ablakát
jégvirágokkal fedi be.

1998.

Illúzió

Az Ego prizmáján megtörve a fény,
illúziókra esik szét.
Tükörtáncot jár a lélek
a lét peremén.
Igazságkereső útjaink során,
elbotlunk saját lábunk nyomán.
Amit magunknak hazudunk,
mind elhisszük már.

Éjszaka

Bomlott agyam hasadékán át
árgus szemmel lesem az éjszakát,
hátha meglátom a Hold másik oldalát.

A lelkem is nyugalomra lel,
mikor árnyékom körülölel,
s a sötétség ringat el.

1998.

A televízió ártalmairól

Szívom a cigarettám égő csonkját,
s nézem a vibráló kommunikációs csatornát,
a műsorvezető kiálló arccsontját,
a híradóban a háborúk borzalmát.
Kint eső áztatja a port.
Én beteg testembe roskadok.

Látom az emberek halálát,
az akciófilmek sablonos mozgalmát,
a pornófilmek buja vágyvilágát,
a horrorfilmek borzongó varázsát.
Kint eső áztatja a port.
Én beteg lelkemben rothadok.

1996.03.

Szeretem-lista 2.

• Szeretem a nosztalgikus, filozófikus beszélgetéseket egy csésze gőzölgő tea, s egy jóbarát társaságában.
• Szeretem az inspiráló, hasonló gondolatvilágú emberek társaságát. Jó, hogy nem vagyok ufo, s él még fajtám e sártekén. :) 
• Szeretem a hajnali ködöt. Szeretem a tiszta, csillagos, éjszakai eget. Ezzel össze is foglaltam az egyetlen jót, ami elmondható arról, hogy műszakban járok dolgozni. :)
• Szeretem azt gondolni, hogy lesz még jobb. Naív gondolat, de vígasztaló.

Rövid lista sikeredett. De most nem épp a toppon vagyok. :)

Kép forrása: http://www.taltopia.com/media/69/69665/-Forward-looking-Victorian-Women-1875-.jpg