2008. március 23., vasárnap

No nem csak azért mert végre rájöttem, hogy hogyan lehet beszúrni videókat a blogba...


De ezek a kedvenc macskás videóim. Csak saját felelősségre! Jó szórakozást!




Mefi vs Ventilátor












Démoni macskák












Beszélő macska - szinkronizált változat












Még több beszélő macska










Heheheheeee

Szegény gyerkőcünket előre féltem! Kb. ilyesmikre számíthat majd tőlünk is! :D









2008. március 18., kedd

Charles Vion, Sieur De Dalibray: Szonett kövérségemről

Csapszék fölött, parány szobában
lakom; nagy vagyok s oly kövér,
hogy mellem, csípőcsontom, hátam
s a négy fal mindig összeér.

A világ túl nagy; utcán, téren
mindenki százfelé szalad:
én szükségleteimhez mérem
testhezálló lakásomat.

Mint a demizson fonatában:
megtelek borral és zabával,
országló császár, mennyei

hatalmasság - s van itt a mélyben
még egy harmadik szenvedélyem,
de rózsás hasam elfedi.

(Faludy György fordítása)

Tommaso Campanella: Az inkvizíció börtönéből

Ami súlyos: a magasból a mélybe

zuhan le. Tátott szájú bestiák

lesnek a szende, játékos menyétre,

s aki a meddő teológiát


kerüli, nagyobb bölcsességre éhes

s tudásra; babonáktól meg nem ing,

de az igazság roppant tengeréhez

kívánkozik: itt végzi rendszerint.


Vannak, akik labirintusról beszélnek,

vagy Polüphémosz barlangjának mondják

e lyukat, meg a pokol fenekének,


hol nincs jog, törvény, kegyelem, hit - térdem

megrogy: a titkos fellegvárba értem,

hol vágóhidat tart fenn a zsarnokság.


(Faludy György fordítása)

2008. március 16., vasárnap

Abul-Alá Al-Maarrí: A vak költő védekezik

Születünk, mért, majd szenvedünk, minek,

és meghalunk, mi célból? Kérdezem.

Ez a törvény, de hol az értelem?

Ezért nem ismételtem meg a bűnt,

mit apám követett el ellenem.


(Faludy György fordítása)

Frederico García Lorca: Felkelt a hold

Mikor a hold fölbukkan,

a harangok eltűnnek,

s a megtalálhatatlan

ösvények felmerülnek.


Mikor a hold előjön,

a világ csupa tenger,

s azt gondolom, hogy szívem

sziget a végtelenben.


A telihold alatt ne

rágjon narancsot senki.

Illendőbb zöld, éretlen,

jeges gyümölcsöt enni.


Mikor a hold fölbukkan,

egyetlen arc néz engem

száz arccal. S az ezüstpénz

zokogni kezd zsebemben.


(Faludy György fordítása)

2008. március 12., szerda

A Táltosló legendája

Élt egyszer a Mennyei Birodalomban egy hatalmas mandarin. Egy napon magához hívta az udvarában élő agg taoista bölcset.
- Ugye tudod, hogy egész életemben egy táltosló után vágyakoztam, de soha nem találtam rá egyre sem. Most híre érkezett annak, hogy az óceán partján eladásra kínálnak egyet. Olyan drágán adják, hogy rámenne a fele vagyonom. Én akkor is megvenném, de attól félek, hogy becsapnak. Kérlek, utazz oda, nézd meg, hogy valódi táltosló-e, és ha igen, akkor megveszem.
- Uram -szólt az öreg - én már kilencven is elmúltam. Nem bírok olyan messzire utazni. De van nekem egy jó barátom, ő még csak hetven éves, és megbízhatsz az ítéletében. Őt küldd el helyettem.
Így is történik. Idő múltán megint hívatja a mandarin a bölcset.
- A te barátod teljesen hülye! Megvetette velem a lovat. Kérdem, hogy milyen? Azt mondja, hogy egy nagy fehér kanca. Hát tegnap megérkezett a ló. Egy kis fekete mén!
- Uram, megnézhetném én is azt a lovat?
Mindketten lemennek az istállóba, nézik a kis fekete mént, és az öreg taoistának potyogni kezdenek a könnyei…
- Miért sírsz?
- Örömömben sírok. Mert az én barátom nagyon jól öregszik. Már csak a lényegre figyel. Uram, ez táltosló!

(Popper Péter gyűjtése)

GYEREKEK LEVELEI ISTENHEZ

Kedves Isten!
GYEREKEK LEVELEI ISTENHEZ

Hittanórán mesélték, hogy mit csinálsz. Ki végzi a munkád, amikor szabadságra mész?
Bill

Honnan tudtad, hogy Te vagy Isten?
Catherine

Kedves Isten!
A jelmezbálon ördögnek fogok öltözni. Nem baj?
Marine

Kedves Isten!
Tényleg láthatatlan vagy, vagy ez csak egy trükk?

Kedves Isten!
Ilyennek tervezted a zsiráfot vagy csak véletlenül alakult így?
Norma

Kedves Isten!
Ahelyett, hogy hagyod, hogy az emberek meghaljanak, és mindig újakat kelljen csinálni, miért nem tartod meg azokat, akik most vannak?
Jane

Kedves Isten!
Ki rajzolja a határokat az országok köré?
Nan

Kedves Isten!
Az állatok is Téged használnak, vagy van nekik valaki más?
Nancy

Kedves Isten!
Elmentem egy esküvőre, és csókolóztak a templomban. Ez
O.K.?
Neil

Kedves Isten!
Nekem a Miatyánk a kedvencem. Egyből megírtad vagy sokat kellett törnöd a fejed?
Ha én írok valamit, mindig újra kell írnom.
Lois

Isten!
Az rendben van, hogy több vallást teremtettél, de nem zavarodsz néha össze?
Arnold

Kedves Isten!
Coe Atya a barátod, vagy csak üzleti kapcsolatotok van?
Donny

Kedves Isten!
Te tudsz a dolgokról, mielőtt feltalálják őket?

Charles

Komolyan gondoltad, hogy csak azt szabad tenni másokkal, amit magunknak is szeretnénk? Ha igen, akkor megvigasztalom a kisöcsémet.
Darla

Kedves Isten!
Amikor az első embert készítetted, az is úgy működött, mint mi?
Tom

Kedves Isten!
Nagypapa azt mondja, hogy Te már akkor is voltál, amikor ő kisfiú volt. Milyen régi vagy?
Jack

Kedves Isten!
Köszönöm a kistestvért de én egy kiskutyáért imádkoztam.

Joyce

Kedves Isten!
Hogyhogy az utóbbi időben nem találtál fel egy új állatot se? Csak a régiek vannak.
Johny

Kedves Isten!
Kérlek, tegyél még egy ünnepet Karácsony és Húsvét közé.
Ginny

A nyaralás alatt végig esett. Apa nagyon mérges volt, és olyan dolgokat mondott Rólad, amit nem szabad. Remélem nem fogod bántani.
A barátod (nem mondom meg, ki vagyok)

Kérlek küldj nekem egy pónilovat. Eddig még sose kértem semmit. Utánanézhetsz.
Bruce

Kedves Isten úr!

Jobb lenne, ha az emberek nem jönnének szét olyan könnyen. Rajtam három öltés van és kaptam injekciót is.
Janet

Kedves Isten!
Hogy lehet, hogy régen annyi csodát műveltél, most pedig nincs egy se?
Seymour

Kedves Isten!
Ha vissza kell jönnünk, és újra meg kell születnünk, hadd ne legyek Jennifer Horton, mert őt utálom.
Denise

Kedves Isten!

Ha nekem adod Aladdin lámpáját, bármit Neked adok, amit csak akarsz, kivéve a pénzem és a sakkészletem.
Raphael

Kedves Isten!
Azt szeretném, ha nem lenne bűn és azt szeretném, ha nem lennének háborúk.
Tim

Kedves Isten!
Lehet, hogy Káin és Ábel nem ölte volna egymást annyira, ha külön szobájuk lett volna. Nálunk ez működik a bátyámmal.
Larry

Kedves Isten!
Szeretném, ha pont olyan lennék, mint Apu, csak egy kicsit kevesebb szőrrel.
Sam

Kedves Isten!
Várom a tavaszt, de még mindig nem jött. Ne felejtsd el!
Mark
Értem nem kell aggódnod mindig jól körülnézek.
Dean

Kedves Isten!
Szerintem a fűzőgép a legnagyobb találmányod.
Ruth

Kedves Isten!
Néha még akkor is gondolok rád, amikor nem imádkozom.
Elliot

Kedves Isten!
Lefogadom, hogy nagyon nehéz neked mindenkit szeretni az egész világon. Mi csak négyen vagyunk a családban, és mégse megy.

Kedves Isten!
A bátyám elmondta, hogy hogyan születünk. Nem hangzik valami jól.
Marsha

Kedves Isten!
Ha vasárnap figyelsz a templomban, megmutatom az új cipőmet.
Mickey

Kedves Isten!
Nekem a Channuka története tetszik a legjobban. Tényleg írtál egy pár jót.
Glenn

Isten!
900 évig szeretnék élni, mint az a pasas a Bibliában.
Szeretettel: Chris

Kedves Isten!
Hogy vagy? Jól?
Én is jól vagyok. Anyukámnak 5 lánya és egy fia van. Én vagyok az egyik.
Nancy

Kedves Isten!
Sosem érzem magam egyedül, amióta hallottam Rólad.
Nora

Azt tanultuk, hogy Edison csinálta a fényt. De a hittanórán azt mondták, hogy Te csináltad. Biztos vagyok benne, hogy ellopta az ötleted.
Donna

Kedves Isten!
Ha nem hagytad volna, hogy a dinoszaurusz kihaljon, nem lenne országunk. Jól csináltad.
Jonathan

Kedves Isten!
Szeretlek, mert mindent megadsz, amire szükségünk van, de miért úgy találtad ki, hogy meg kell halnunk?
Daniel

Kedves Isten!
Fantasztikus, hogy a csillagok mindig jó helyre kerülnek.
Jeff

Kedves Isten!
Szerintem senki sem lenne jobb Isten, mint Te. Csak azt akartam, hogy tudd. Nem csak azért mondom, mert Te vagy Isten.
Charles

Kedves Isten!
Nem gondoltam, hogy a narancssárga megy a lilával, amíg kedden nem láttam, a naplementét, amit te készítettél.
Klassz volt.
Eugene

Haikuk

Csendes és sivár
lélekvesztőben bolyong
ki utat nem lát.

Hol két galambdúc
az már nagyon veszélyes,
hisz az már pár-duc.

Álmos köd száll fel,
tündérmesét susogva
ébred a hajnal.

2008. március 11., kedd

Mai mottó

"A mosoly a legelegánsabb módja annak, hogy kimutasd a fogad fehérjét!"

József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.


A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.


Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódíts,
ne csatlakozz a hadhoz.


Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.


Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.


Atyát hívtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalízisben.


Hittél a könnyű szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.


Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s így nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szorítsd üres szívedhez.


Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.


1937. július-augusztus

Edgar Allan Poe: A holló

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón,
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár.
"Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"


Óh, az emlék hogy sziven ver: padlómon a vak december
Éjén fantóm-rejtelemmel hunyt el minden szénsugár,
És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap
Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár,
Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár,
S földi néven senki már.


S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymü zengés
Fájó, vájó, sohse sejtett torz iszonyt suhogva jár, -
Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csititottam:
"Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár
.
Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"


Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,
S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsájtja, ugyebár?
Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant
Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,
Nem is hittem a fülemnek." - S ajtót tártam, nyílt a zár:
Éj volt künn, más semmi már.


S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten,
Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár;
Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen,
Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!" - halk, sovár
Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sovár,
Ez hangzott s más semmi már.


S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem,
Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent holmi zár,
S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak,
No te zaj, most rajtakaplak, híres titkod most lejár,
Csitt, szivem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár.
Szél lesz az, más semmi már!"


Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár,
S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott
Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár,
Ajtóm felett, Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár -
Ült, nem is moccanva már.


S ahogy guggolt zordon ében méltóságu tollmezében,
Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár -
S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,
Zord holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói mély, vad ár?"
S szólt a Holló: "Soha már."


Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén
Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,
Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,
Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár,
Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny vagy madár,
Kinek neve: "Soha már."


S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e
Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már;
Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S én szólék, alig sohajtva: "Majd csak elmegy, messzi száll,
Mint remények, mint barátok, holnap ez is messzi száll",
S szólt a Holló: "Soha már!"


Megriadtam: csendziláló replikája mily találó -
"Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár;
Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott
Ajkán leste el a jajszót, mást nem is hallhatva már,
Csak remények gyászdalát, csak terhes jajt hallhatva már,
Ezt, hogy: "Soha - soha már!"


S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem
Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár;
És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,
Elmerengtem, eltünődtem: mily borongó nyitra jár,
Átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár.
Mért károgja: "Soha már"?


Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve,
Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már;
S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt,
Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár
Ő nem nyomja - soha már!


Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek
Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyaltánc kél s muzsikál;
"Bús szív", búgtam, "ím a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég
Hoz vigaszt és önt nepenthét s felejtést ád e pohár,
Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"


"Látnok!", nyögtem, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,
Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár -
Van... van balzsam Gíleádban?... Mondd meg - lelkem esdve vár..."
S szólt a Holló: "Soha már!"


"Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok! ördög légy, madár vagy átok!
Hogyha istent úgy félsz, mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám,
Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
S szólt a Holló: "Soha már!"


"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"


S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár!
Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló
Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll,
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen - soha már!


(Tóth Árpád fordításában)

William Blake: A tigris

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?


Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?


Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?


Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?


S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?


Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?


(Szabó Lőrinc fordításában)

William Blake: A beteg rózsa

Beteg virág vagyok:
Láthatatlan féreg
Éji vihar szárnyán
Egy szirmomra tévedt;


Ágyat vetett bennem,
Szép kármin ölemben,
S most sötét szerelme
Titkon megöl engem.


(Képes Géza fordításában)

Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

- Lepke - mesélte - igen lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom - folytatta eltűnődve -
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: - Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.

ALEKSZANDER BLOK: HALLGAT A LÉLEK

HALLGAT A LÉLEK. HIDEG ÉGRŐL
MEGSZOKOTT CSILLAGFÉNY PEREG.
KÖRÖTTE PÉNZRŐL ÉS KENYÉRRŐL
VITATKOZIK A HARS TÖMEG.
HALLGAT, DE BENNE NÉMA VÁGY VAN,
S MESSZI VILÁGOKBA LÁT,
KÉSZÍTVÉN KÉTARCÚ MAGÁNYBAN
AJÁNDÉKUL EZER CSODÁT.
ISTENEINEK EZZEL HÓDOL,
ÉS LESI, MINT AZ ÜDVÖZÜLT,
A HÍVÓ SZÓT, MIT TÁVOLOKBÓL
EGY MÁSIK LÉLEK NEKI KÜLD.
ÉPP ÍGY KIÁLT ELVÁLHATATLAN
FEHÉR MADARAK SZÍVE OTT
AZ ÓCEÁNI KÖDTITOKBAN,
AMELY CSAK NÉKIK NEM TITOK.