...

Még a büszkeségem is adjam oda?
Hát ki vagy Te,
hogy minden kincsem eléd vessem,
hogy aztán a sárba tiporhasd?

Újabb lecke

avagy: a méreg nem itóka

Nem kértelek, kaptalak.
Megkaptál és nem kértél.
Vágyaink sosem találkoztak,
csak ha elsodort a szenvedély.

Szeretni sem akartalak,
nem kívánt ez a szenvedés.
De nem én választottam.
A Te válaszod? Gyáva menekülés.

Nem voltak elvárások. Fakultatív program.
Amit adtam, szeretettel adtam.
Amit kaptam, ajándékként fogadtam.
Úgy érzem most én nem hibáztam.

Maximálisan lojális voltam.
Hetekig türelmesen vártam.
Nem hisztiztem, nem követelőztem,
készséges szeretőként viselkedtem.

Tisztán, nyitott szívvel játszottam.
Teljesen elfogadtalak, sosem haragudtam.
Te viszont megalázással jutalmaztad
soha fel nem vállalt viszonyunkat.

Részedről se őszinteség, se elfogadás,
se tisztelet, se támogatás.
Az én egyenlegem: testileg kielégítve,
lélekben viszont még jobban kiéhezve.

Csak egy újabb, fájdalmas lecke.
Bár tudnám mi ebből a tanulság?
Talán, hogy a titkos légyott csak kéjes kelepce,
s nem jó szerető a nem szerető uraság.

Valamint, hogy szexben nincs barátság.
Ez nem extra volt, hanem felár.
És már megint csak én fizettem rá.
Hiába no, még mindig naiv a lány.