Szeretem a lovakat. A szelídebb természetűeket. A szilajabbakat is, akiknek szelíd szívéről még nem olvadt le a vad kéreg. Szeretem, ahogy nyílt tekintetükkel lehatolnak a lelkem mélyéig. Nagy, tiszta szemükben ott csillog az alázat, s a természet összes ereje és bölcsessége. Pillantásuk olyan, mint a bársonyos, tavaszi szellő. Kisimulnak tőle gondterhelt ráncaim. Megnyugtat, nyílttá, barátságossá, bizakodóvá és szeretetteljessé tesz. Okos gyógyítói ők a megtört lelkűeknek. A kislányom is félelem nélkül fordul hozzájuk, holott sokszorta nagyobbak. Szereti őket, s ők viszontszeretik. Virágzó, s örök barátság nyílik mosolyában, tiszta (állat)szeretet. Gyönyörű és feledhetetlen pillanatok...
Én igazán csak a gyerekeket és az állatokat szeretem. Bár sose nőnén(e)k fel...
Én igazán csak a gyerekeket és az állatokat szeretem. Bár sose nőnén(e)k fel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése