2012. augusztus 9., csütörtök

Gyöngysor

Kurta éjek,
hosszú nappalok
sorakoznak sorra.

Felfűzöm, mint gyöngyöket,
nyakamba akasztom,
lehúz a súlya.

Meggörbül a hátam,
mert napról napra
egyre nehezebb.

S remélem egyszer
elfogy végre
az élet kegye.

2012.05.10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése