Kurta éjek,
hosszú nappalok
sorakoznak sorra.
Felfűzöm, mint gyöngyöket,
nyakamba akasztom,
lehúz a súlya.
Meggörbül a hátam,
mert napról napra
egyre nehezebb.
S remélem egyszer
elfogy végre
az élet kegye.
2012.05.10.
hosszú nappalok
sorakoznak sorra.
Felfűzöm, mint gyöngyöket,
nyakamba akasztom,
lehúz a súlya.
Meggörbül a hátam,
mert napról napra
egyre nehezebb.
S remélem egyszer
elfogy végre
az élet kegye.
2012.05.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése