2012. augusztus 9., csütörtök

Céltalan utak

Ugyanaz az ég feszül felettünk,
mégis két külön világhoz tartozunk.
Mindketten elménk foglyai vagyunk,
meggyőződéseink pedig láncok.

Itt vagy mellettem, mégis oly távol.
A világ túlsó végén vagy.
Két út vezet hozzád,
de mindkettő céltalan.

Tehetnék egy apró lépést, de el nem érnélek,
vagy akár megkerülhetném az egész földet,
akkor sem jutnék közelebb.
Köztünk láthatatlan falak feszülnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése