Nagy István Attila: Búcsúztató

minden utam tekeredjen
lábaidra ráfonódjon
gyönge szellő fojtogasson
ágak körme simogasson
bárhová mész azt kivánom
ne lelj csöndet puha ágyon
találj éjjel kis hatalmat
ne lelj soha nyugodalmat
visszhangomat elraboltad
szavaimat szélnek adtad
hitem fordult önmagába
ne harapjon hát hiába
húsom adom tápláléknak
véremből meg jót ihatnak
szemem zöldjét ráadásnak
nem kell többé ősi lángnak
erdő mélyén zöld tisztáson
harminchárom szarvas táncol
agancsaik fölizzanak
gyertyái az alkonyatnak
szarvas táncát neked adom
köd vastagszik: rád borítom
beburkollak eltemetlek
sírod fölött szól az ének:
vidd magaddal erdő csendjét
virágoknak harmat kelyhét
vidd magaddal madár röptét
esti csillag színezüstjét
összeomló fehér vállad
vidd magaddal gyáva vágyad
felejtésre kárhozottan
nyíljon bánat mosolyodban