2011. november 25., péntek

Kérdések

Forma- és elmebontó szabad-vers

Mennyi illúzió van az életünkben…
Itt az idő. Hol az idő?
Van-e jelen?
Mire kimondom,
az már a múlt.
Akkor én a jövőben vagyok?
Törések, repedések az emberi logikán…
Hol a végtelen vége?
Mi a semmi?
Ki vagyok én?
Kérdések, kérdések…
A szerelem is holmi maszlag,
amivel embereket összeláncolnak,
mert az utódok életben maradási esélyei jobbak
két felnőtt egyed társaságában.
No és a remény!
Csupán önvédelmi mechanizmus,
hogy ne fordulj be, s magad ellen.
A legnagyképűbb önámítás mind közül!
Szinte koronás…
Mi végre ez a sok mese?
Mit takar ennyi fátyol?
Justicia orrunk előtt járja hétfátyol táncát.
Csak fellebbenti olykor előttünk selymeit,
melyen átsejlik az igazság.
De nem vehető ki tisztán.
Hol rejlik mindez értelme?
Emberi ésszel felfogható-e?
Vagy nem lényeg az igazság,
csak az elfogadás képessége?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése