Élt egyszer a Mennyei Birodalomban egy hatalmas mandarin. Egy napon magához hívta az udvarában élő agg taoista bölcset.
- Ugye tudod, hogy egész életemben egy táltosló után vágyakoztam, de soha nem találtam rá egyre sem. Most híre érkezett annak, hogy az óceán partján eladásra kínálnak egyet. Olyan drágán adják, hogy rámenne a fele vagyonom. Én akkor is megvenném, de attól félek, hogy becsapnak. Kérlek, utazz oda, nézd meg, hogy valódi táltosló-e, és ha igen, akkor megveszem.
- Uram -szólt az öreg - én már kilencven is elmúltam. Nem bírok olyan messzire utazni. De van nekem egy jó barátom, ő még csak hetven éves, és megbízhatsz az ítéletében. Őt küldd el helyettem.
Így is történik. Idő múltán megint hívatja a mandarin a bölcset.
- A te barátod teljesen hülye! Megvetette velem a lovat. Kérdem, hogy milyen? Azt mondja, hogy egy nagy fehér kanca. Hát tegnap megérkezett a ló. Egy kis fekete mén!
- Uram, megnézhetném én is azt a lovat?
Mindketten lemennek az istállóba, nézik a kis fekete mént, és az öreg taoistának potyogni kezdenek a könnyei…
- Miért sírsz?
- Örömömben sírok. Mert az én barátom nagyon jól öregszik. Már csak a lényegre figyel. Uram, ez táltosló!
(Popper Péter gyűjtése)
- Ugye tudod, hogy egész életemben egy táltosló után vágyakoztam, de soha nem találtam rá egyre sem. Most híre érkezett annak, hogy az óceán partján eladásra kínálnak egyet. Olyan drágán adják, hogy rámenne a fele vagyonom. Én akkor is megvenném, de attól félek, hogy becsapnak. Kérlek, utazz oda, nézd meg, hogy valódi táltosló-e, és ha igen, akkor megveszem.
- Uram -szólt az öreg - én már kilencven is elmúltam. Nem bírok olyan messzire utazni. De van nekem egy jó barátom, ő még csak hetven éves, és megbízhatsz az ítéletében. Őt küldd el helyettem.
Így is történik. Idő múltán megint hívatja a mandarin a bölcset.
- A te barátod teljesen hülye! Megvetette velem a lovat. Kérdem, hogy milyen? Azt mondja, hogy egy nagy fehér kanca. Hát tegnap megérkezett a ló. Egy kis fekete mén!
- Uram, megnézhetném én is azt a lovat?
Mindketten lemennek az istállóba, nézik a kis fekete mént, és az öreg taoistának potyogni kezdenek a könnyei…
- Miért sírsz?
- Örömömben sírok. Mert az én barátom nagyon jól öregszik. Már csak a lényegre figyel. Uram, ez táltosló!
(Popper Péter gyűjtése)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése