Az élet nyitánya

Minden nap új élet,

s minden este apró halál.

A kettő közt a szív lüktet,

és az óra meg nem áll.

Nincs semminek vége,

minden csupa folytatás.

De tudom mitől jő a béke.

Záloga a helyes hozzáállás.

Úgy akarom, ahogy lesz!

Mert épp úgy hasznos.

Minden mi volt, s mi még lesz,

az az én személyes hasznom.

Életemben minden engem szolgál

a jó, a szép és a csúf is.

Lassan mind utamba áll,

ők az én igazi tanítóim.

Az én fejlődésem segítik.

Engem gazdagítanak,

s glóriám fényesedik.

Mert  tanáraim nem buktatnak.

A leckéket sorra veszem,

a vizsgákat leteszem.

És jobbá, és jobbá válok.

Nem toporgok, én haladok.

Mert elfogadtam magam,

végre maximálisan.

Eztán csak úgy élek,

hogy élvezni nem félek.

Úgy, csak ahogy én tudok.

Nem kötök több kompromisszumot.

Tele tűzzel, szenvedélyesen,

mert az izgalom, mi hajt engem.

S nem kell magam visszafognom.

A vadat többé nem takargatom.

Aki nem tud lépést tartani,

cseppet sem kár hátrahagyni.

Mert nem vagyok szégyenletes,

s csak másnak félelmetes.

Olykor szelíd, olykor ragadozó,

de mindenkor engem mutató

tükör a valós énemhez,

kulcs a személyiségemhez.

Az önazonosság

az az igazság,

mi egyedül elfogadható,

s kötelezően megtapasztalandó!

Ha mindenkor önmagad vagy,

felesleges több magyarázat!

A tettek beszéljenek, ne a szavak!

Immár feleslegesek a falak…

2014.05.02.