Az üres pohár

Árnyék vetül üres poharamra,
belebámul egy csalódott arc.
Páncélt húzok magamra,
ha újrakezdődik a harc.
Az örökös vívódás,
önmagammal csatározás...
Bort nem látó, borúlátó,
dühös varjakért kiáltó,
keserű szolga szól
rekedten torkomból.
Bennem hormonvihar tombol,
de visszafogom, s nem rombol
körülöttem a felfokozott
indulat, mi sok bajt okozott
másnak és nekem egykoron.
Ilyen vagyok, nem tagadom,
Őrült, s  antiszociális.
Nehéz még barátnak is.