Alekszandr Blok: Messzeségemben hagyj meg engem

Messzeségemben hagyj meg engem.
Vagyok, mint voltam. S bűntelen.
De a sötét part oly kietlen,
s hajók járnak a tengeren.

Ha egy vitorla erre téved,
az álom hirtelen kigyúl,
s a végtelen térben a lélek
csodával telve kivirul.

Nyugalom, csönd a végtelenben,
akárcsak bennem - ülök itt
a kormányrúdnál, s egyre zengem
szeretett hajóm álmait.

Hajód idegen akarat vad
kényére - ne sorsodra hagyd!
S én sokszor, sokszor elsiratlak
a néma azúr ég alatt.

(Ford.:Lator László)