Alekszandr Blok: A láthatatlan

A kocsma éjszakát kacag.
A város kékes füst alatt van.
S ahol kigyúl a pirkadat,
bolyong távol a Láthatatlan.

A házakat egy nagy mocsár
lápokkal körülfonja.
Táncolva és dalolva jár,
és ismerős nagyon a hangja.

A szerelemről, ti vakok,
minek is áradoztok?
Mért van az égen vérmocsok?
Piros lámpát föl ki akasztott?

Mint kivert kutya, úgy vonít,
macskát utánoz sima szája,
és fehér rózsákat hajít
prostituáltak ablakába.

Betör a lebuj ajtaján
részeg, hahotás, éji banda.
Sok pirosítós arcú lány
ujjong csapatuk megrohanva.

A város fölött nincs moraj,
a lámpafények csöndbe halnak.
Dülöng egy hangtalan kacaj
grádicsain a pirkadatnak...

Részegen ing egy fölirat
és tétovázik, hogy lecsússzon...
Szilajon borospoharat
emel, s a Bíbor Fenevad
hátán kacagva ül - az Asszony

(Ford.:Veress Miklós)