Esendő ártatlanság

Li Hui képei

Ő úgy fényképez, ahogy én látok. Csak Ő át tudja adni ezt a fajta látásmódot, a fényképein keresztül. A képei nem történeteket, hanem érzéseket közvetítenek. Emlékek ébrednek látványuk nyomán. A gyermeki bájos ártatlanság, s annak elvesztése/elemésztése a tinédzserkori, lázadó nyarak során. Nem konkrét történések, csak színek, ízek, illatok, zajok, álmok… Esszenciális emlékek, apró szubsztanciák. Csak valahogy nekem nem sikerült elfelejtenem ezt… Sőt! Még mindig álmodozóan tekintek fel az égre, akár nappal, akár éjjel… Nappal felhők szórakoztatnak beszédes formáikkal, éjjel a csillagok fényeskednek, s jelenítenek meg ókori regéket. Épületeket szemlélve régvolt életekbe látok, mert a tárgyak pletykásak… Szeretem felfedezni azokat az apró furcsaságokat, amik érdekesebbé teszik a napom. Fények, madarak, fagyott virágok, furcsa ágak, betakart bokrok, hópihék, fővárosi utcák szmogos kőfejei, macskakövek, vonatsínek, mik a végtelenben találkoznak… Ezernyi apróság, mik csak az én – s még maroknyi holtkóros - szórakoztatására léteznek. :) (Végülis a boldog gyerekkort sosem késő megélni!)
Pedig a valóság ilyen, csak a legdurvább háborúk közelebb zajlanak - minden családban…
Az álmaim viszont ehhez hasonlóak… :)
Ui.: A képek nézegetéséhez ajánlok egy másik örök gyerek, Björk hallgatását. Nagyon ütős együtt! :)))

Képek forrásai: http://manzardcafe.blog.hu/2011/08/30/edes_artatlansag?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare
http://pwts.whatwilliweartoday.ie/?p=670
http://the189.com/photography/photography-by-li-hui/