Szerepet játszok
kérve, kéretlenül.
Improvizálok
helyzettől függetlenül.
Mosolyt festek,
s műkönnyeket.
Születésnél sírok,
s temetésen nevetek.
Intrikákat gyártok,
összeesküvéseket.
Veletek sakkozom
bábemberek!
Gúnyolom, s kikacagom
e fals díszletet,
a világot,
az életemet.
Lehull a függöny bársonya.
Kihunynak a fények.
Cinikusan meghajtom magam
az üres nézőtérnek.
Elmarad a tapsvihar.
Rámtalál a közöny.
S már nem lelem magam
sok álarcom között.
2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése