Sóvárgás

Oly erősen vágyom utánad,
hogy már fáj, ha feltámad
bennem a vad kényszer,
mely mint kábítószer
hajt hozzád minduntalan.
De ez mind haszontalan!
Hisz nem vonsz karjaidba,
nem ölelsz halálra,
hogy aztán csókolj életre.
Nem harapod ajkaimat véresre,
s én sem marcangolom vállad,
mikor elszabadul az állat,
mely belsőmben lakozik,
édes libidót lakmározik,
s fehér húsodra éhezik.
Mert nem, s nem létezik
test nélküli szerelem.
Ezt értsd meg Kedvesem!