Lidérctangó

Ücsörgök egy nagy kupac múlton,
elveszve térben és időben.
Tehetetlen szemlélem elmúlásom,
ahogy széthull körülöttem minden.
Semmi sem marad belőlem,
csak a reménytelenség és csupa talány,
egy üres tekintetű, furcsa lány,
és egy marék, hiú álomfoszlány,
mely a széllel vad tangót jár.
Körém ismerős árnyak gyűlnek,
jó barátként üdvözlöm őket,
mindig hű útitársaim:
válogatott démonaim.
Sötét, ölelő karjukba vonnak,
elaltatnak, elringatnak,
rég- és sosemvolt szeretők
lidérccé csúfult emlékképei.