Ez az oldal csak azon dolgok gyűjtőhelye lesz, amik éppen foglalkoztatnak. Pl. éppen olvasott könyv, vélemény egy alkotásról, filozofálgatás, jövőbeli tervek, versek stb. Néma diskurzus klaviatúrával, s monitorral. Régnemvolt baráti beszélgetések. Elmélkedés. Számomra friss levegő. Egy kis zen sarok, ahol – reményeim szerint – megpihenhet, s töltekezhet a lélek. Az enyém minden bizonnyal!
A címet Szepes Mária gyönyörűséges, Táltos Marci című meséjéből vettem, mely megihletett. Remélem nem sértek vele szerzői jogokat. Igazából erről fogalmam sincs. Ez inkább csak egyfajta tiszteletadás, meghajlás egy bölcs asszony (élet)műve előtt, aki már valószínűleg maga is Tavaszpontkert selyemrétjét tapossa. S hogy mi a csuda is az a Tavaszpontkert? Leginkább a mesekönyv részletéből tudhatjátok meg:
„Láttatok már csikótestű, gyerekfejű kentaurkölyköt? Nem? Képzeljetek el egy göndör hajú kisfiút, aki derekán alul négylábú póni lóban végződik. Épp olyan szertelen jókedvvel nyerít, ugrál, hempereg a fűben, mint bármelyik neveletlen csikó. De kíváncsi gyerekfeje állandóan tréfás csínyeket eszel ki. Szeplős orra folyton új kalandok után szimatol.Én ismertem egy ilyen bolondos csikófiút. Táltos Marcinak hívták. Rengeteg bajt kavart égen és földön, mégis elbűvölt mindenkit, olyan szeretni való imposztor.
Táltos Marcit a világ gyerekkorának mesetájairól telepítették át a Tavaszpontkertbe a többi beszélő állattal, tündérrel, manóval és varázsszerszámmal együtt. Ezt a seholsincs-mindenütt elterülő, végtelen birodalmat nem tudnám megmutatni nektek a térképen. Tilos-titkos kapuját, senki sem őrzi, mégsem juthat be oda más, csak aki ismeri zártalan-zárja nyitját. Tehát ti. A gyerekek.
Táltos Marci, mint a csikók általában, igen szertelen kis fickó volt. Remekül érezte magát a Tavaszpontkert táncoló fái, varázsszavakat mormoló vízesései között. Mert kedvére nyargalászhatott a kristályhegy körbekanyargó útjain, ahol csattogó patái nyomán szikrák pattantak a kemény talajból. Meghempereghetett a selyemrét hullámzó virágágyaiban. Kölyökszelekkel labdázhatott, amelyek szivárványos buborékokat görgettek előtte. Furcsa visszhangokkal a reszelősen horkoló vén fák sűrűjébe csalogatták, akik dühös motyogással riadtak fel csörtető lármájára, és szúrós fenyőtobozokkal kergették vissza saját játszóterére. Ott viszont egy percig sem tudott megmaradni.
Mert mindig pontosan ott akart lenni, ahol éppen nem volt szabad lennie…”
Ebből máris magamra ismertem. Igaz nem paci az alsófelem, bár van akkora hátsóm, mint egy sokat szült kancáé. :) Inkább a főhős szertelensége, bohósága emlékeztet magamra. Hajadon nevem anagrammája is Bohoka Lenvirag, így ékezetek nélkül. :) (De sajnos nekem a „kék földcsillagon” kell boldogulnom.)
Szóval ez a címadás, s háttérválasztás története. A háttér engem elbűvől, s mindig jó érzésekkel tölt el, ha ránézek. Szeretem ezeket a gyönyörű margarétákat. A tavasz ígéretét sugározzák. Egy kicsit a Halottnak a csók című filmsorozat színes plakátjára emlékeztet. Lehet az adta az alapot.
A címet Szepes Mária gyönyörűséges, Táltos Marci című meséjéből vettem, mely megihletett. Remélem nem sértek vele szerzői jogokat. Igazából erről fogalmam sincs. Ez inkább csak egyfajta tiszteletadás, meghajlás egy bölcs asszony (élet)műve előtt, aki már valószínűleg maga is Tavaszpontkert selyemrétjét tapossa. S hogy mi a csuda is az a Tavaszpontkert? Leginkább a mesekönyv részletéből tudhatjátok meg:
„Láttatok már csikótestű, gyerekfejű kentaurkölyköt? Nem? Képzeljetek el egy göndör hajú kisfiút, aki derekán alul négylábú póni lóban végződik. Épp olyan szertelen jókedvvel nyerít, ugrál, hempereg a fűben, mint bármelyik neveletlen csikó. De kíváncsi gyerekfeje állandóan tréfás csínyeket eszel ki. Szeplős orra folyton új kalandok után szimatol.Táltos Marcit a világ gyerekkorának mesetájairól telepítették át a Tavaszpontkertbe a többi beszélő állattal, tündérrel, manóval és varázsszerszámmal együtt. Ezt a seholsincs-mindenütt elterülő, végtelen birodalmat nem tudnám megmutatni nektek a térképen. Tilos-titkos kapuját, senki sem őrzi, mégsem juthat be oda más, csak aki ismeri zártalan-zárja nyitját. Tehát ti. A gyerekek.
Táltos Marci, mint a csikók általában, igen szertelen kis fickó volt. Remekül érezte magát a Tavaszpontkert táncoló fái, varázsszavakat mormoló vízesései között. Mert kedvére nyargalászhatott a kristályhegy körbekanyargó útjain, ahol csattogó patái nyomán szikrák pattantak a kemény talajból. Meghempereghetett a selyemrét hullámzó virágágyaiban. Kölyökszelekkel labdázhatott, amelyek szivárványos buborékokat görgettek előtte. Furcsa visszhangokkal a reszelősen horkoló vén fák sűrűjébe csalogatták, akik dühös motyogással riadtak fel csörtető lármájára, és szúrós fenyőtobozokkal kergették vissza saját játszóterére. Ott viszont egy percig sem tudott megmaradni.
Mert mindig pontosan ott akart lenni, ahol éppen nem volt szabad lennie…”
Ebből máris magamra ismertem. Igaz nem paci az alsófelem, bár van akkora hátsóm, mint egy sokat szült kancáé. :) Inkább a főhős szertelensége, bohósága emlékeztet magamra. Hajadon nevem anagrammája is Bohoka Lenvirag, így ékezetek nélkül. :) (De sajnos nekem a „kék földcsillagon” kell boldogulnom.)
Szóval ez a címadás, s háttérválasztás története. A háttér engem elbűvől, s mindig jó érzésekkel tölt el, ha ránézek. Szeretem ezeket a gyönyörű margarétákat. A tavasz ígéretét sugározzák. Egy kicsit a Halottnak a csók című filmsorozat színes plakátjára emlékeztet. Lehet az adta az alapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése