Popper Péter, a Kételkedés Guruja hagyatéka

"Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a félelem."

A többi élőlényhez viszonyítva az a specifikusan emberi bennünk, hogy személyiségek vagyunk, képesek vagyunk önmagunkat megismerni, megszereztük az "Én" élményét. Ebből fakad emberi méltóságunk. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk. Sokszor már addig sem jutunk el, hogy őszintén és bátran megismerjük belső valóságunkat, igényeinket. Máskor meg– noha jól tudjuk, hogy milyenek vagyunk és mire vágyunk - nem merünk ennek megfelelően élni. Az önmagának hazudó, környezetének folyton hamis szerepeket játszó ember megalázott lény. Lelki bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső tartást és emberi méltóságot.

Szeretem-lista 6.

Szeretem a lovakat. A szelídebb természetűeket. A szilajabbakat is, akiknek szelíd szívéről még nem olvadt le a vad kéreg. Szeretem, ahogy nyílt tekintetükkel lehatolnak a lelkem mélyéig. Nagy, tiszta szemükben ott csillog az alázat, s a természet összes ereje és bölcsessége. Pillantásuk olyan, mint a bársonyos, tavaszi szellő. Kisimulnak tőle gondterhelt ráncaim. Megnyugtat, nyílttá, barátságossá, bizakodóvá és szeretetteljessé tesz. Okos gyógyítói ők a megtört lelkűeknek. A kislányom is félelem nélkül fordul hozzájuk, holott sokszorta nagyobbak. Szereti őket, s ők viszontszeretik. Virágzó, s örök barátság nyílik mosolyában, tiszta (állat)szeretet. Gyönyörű és feledhetetlen pillanatok...

Én igazán csak a gyerekeket és az állatokat szeretem. Bár sose nőnén(e)k fel...

Szeretem-lista 5.

Még mindig szeretem a hajnali madárcsicsergést, s a napfelkeltéket. Sajnos ma nem ez, hanem gyerekhányás ébresztett fel. De végső soron örülök, mert megtapasztalhattam a kikelet szépségét. Maradtatok már ébren egész éjjel csak azért, hogy a Ti arcotokat melengesse meg a felkelő nap első sugara? Hogy kiélvezhessétek az ég ragyogó kékjét, a harmatmosta táj szépségét, s tiszta illatát? Mintha csak a képződő és lecsapódó pára megtisztítana mindent, lemosná a világ összes mocskát és fájdalmát, hogy aztán estig újrarakódhasson?! Minden nap egy újrakezdés! Ezt az élményt hordozza számomra a hajnal tisztasága. Megtisztít kívül-belül. A víz ereje! Nem véletlen, hogy a keleti vallások szertartásai a rituális tisztálkodással kezdődnek. Elementáris és elsöprő erejű. Ezért segít egy hosszú zuhany, ha zaklatott vagyok. A vízsugár, mint gyengéd kar von körül, apró cseppjei, mint kényeztető ujjak simogatnak végig. A teljes és gondtalan ellazulás…

Az egyetlen, tiszta hang kora reggel a madarak éneke. Ami csak az enyém! Elgyönyörködök röptükben, csodálom és irigylem szabadságukat. Gondolkodtatok már azon, hogy ilyenkor miről cseveghetnek? Vajon Verébék kibeszélik-e Galambékat, s fordítva? De végső soron a villanypóznák és a gyérülő fák közös kontextusba hozzák őket. Az övék igazi közösség. Habár bárhová mehetnének, hisz a légtér sokkalta tágasabb, mint ez a sűrű, földi közeg, mégis a levegő alján találkoznak, s töltik idejük nagy részét, együtt. Az emberben ez azt az illúziót kelti, hogy ez az ők választásuk. Holott csak a táplálkozás az egyetlen, mi igazán ideköti őket. De még ők sem esznek egész nap.

Szeretem a tetoválásom. Habár még akad rajta javítani, kiegészíteni való… De nagyon örülök, hogy megcsináltattam. Régóta készülök rá, a minta is régóta él lelkemben, de olyan hirtelen felindulásból varrattam végül ki magam, hogy akár tragédia is lehetett volna belőle. Mert a lelkesedés kapkodásba csapott át. Viszont szép, viszonylag egyedi, s ami a legfontosabb – az enyém! Csak még nem sikerült egy normális képet készítenem róla. Annyit elárulhatok, hogy – milyen meglepő – madaras. Örülök, hogy elég bátor voltam hozzá. Ami meg végképp meglepő, hogy egyáltalán nem fájt. Közben alig, csak egy kicsit a csontnál, meg a véknyabb bőr részeken, utána egyáltalán nem. Egy kicsit aggaszt a fájdalomküszöböm mértéke. Vagy hormonálisan van valami gond, vagy érzelmileg. A múltkor véletlenül összeragasztottam pillanatragasztóval 3 ujjam, mint az egyszeri Adrian Mole. Úgy téptem szét izomból, hogy közben fel sem szisszentem. Mert tényleg nem fájt! Pedig szakadt a bőr. Mégha csak minimális bőrveszteséggel is megúsztam a dolgot… (Meg egy pár napig nem volt ujjlenyomatom.) De tudom, hogy fájnia kellett volna! Mint amikor a falba bokszolok… Valami gond lehet velem…

Szeretem-lista 4.

• Szeretem, hogy a gyermekem ahhoz képest milyen pindurka még, olyan nagy igyekezettel igyekszik tudósítani minket a létezéséről. Tárgyai, cókmókja, szaga és szeretete a legváratlanabb helyeken bukkannak fel lakásszerte, mosolyt csalva arcomra a legzordabb időkben is.

• Szeretem azt gondolni – rendületlenül -, hogy vár még rám jó is, szép is. Hogy akadnak majd még olyan békés pillanatok, melyben megélhetem a teljesség üdvös állapotát. Belső utazások által önmagamba. Szeretem hinni, hogy ez a kiteljesedés folytatódik a fizikai világban is, hogy léteznek lelkitársak az úton… Szeretném hinni, hogy kirekesztés nélkül is lehetek erős, hogy az érzelmek nem gyengítnek el, nem válok sebezhetővé, kiszolgáltatottá általuk. Szeretném hinni, hogy a kitárulkozással nem növelem az esélyeim a csalódásra. De ha – visszavonulva az elefántcsonttoronyba - esélyt sem adok a helyzetek kialakulásának, akkor azzal a szépet és a jót éppúgy kizárom. Remélem elég bátor vagyok, hogy megkockáztassam… Nem akarok tovább félemberként, félelemben, félig élni. Teljes életet akarok!

• Szeretem, hogy – habár még kicsit feszül -, de már csak egy méretnyire vagyok hajdani önmagamtól. A versenysúlyomtól. :)

• Szeretem, hogy – habár nyomasztanak a gondok - nem ráncos a homlokom. Viszont nevetőráncaim sincsenek, ami azért nem épp hízelgő rám nézve. Viszont, ha a szájhúzogatással nem hagyok fel, megnézhetem majd magam – idővel! :)

• Szeretem, hogy tudom magamról, elég erős vagyok az újrakezdéshez, s hogy kellően racionális terveim kitartással, sok munkával elérem. Amellett persze álmodozom is. Olykor nagyobbat is, bolondabbat is, mert ez az élet pikantériája. Szeretem, hogy nem kaphatok meg mindent, mert így tanulom meg értékelni, amim van. Szeretem, hogy – habár dolgos romeltakarítás által, s veszteségekkel -, de tisztul az utam. De mégsem kesergek. Csak olykor dühös vagyok… Legalább érzem, hogy még élek, mikor fáj…
  

"Anyu beteg tüdeje vagyok..."

Kép: Netről

Szeretem-lista 3.

- Ha álmos gyerek bújik hozzám, s azt mondja: "Szeretlek Anyukám!"
- Utazni, s elgondolkozni az emberek sokszínűségén.
- Imádom nézni az esőt a vonatablakon át.
- A téli napsütést, ami úgy tör át a komor felhők rengetegén, mintha csak egy óriás ujja ütötte volna rajta azt a lyukat.
- Kisírni magam egy megható filmen a barátságról.
- Terveket szövögetni, s hinni rendületlenül, hogy a sorsom én (is) irányíthatom.
- Kialudni magam.
- Újraolvasni a Száz év magányt.
- Szeretem, hogy fogyok, s lassan emberi alakot öltök. Örülök az újonnan felfedezett nőiességemnek.
- Örülök a furcsaságoknak, amiket ugyan nem tudok úgy lefotózni, mint Li, de talán szóképekben visszaadhatom:

• Egy motoros fém hordó, ami a Stefánián gurul tova, benne egy repülős sapkájú fura figurával.
• A magában - vagy istennel perelő - zakkant asszony a buszon, aki néma imámra (Habár istent nem a keresztény értelemben vett gondviselőnek tartom, csak egy magasabb rezgésszintnek, de mit tegyen az ember, ha szarban van? Még akkor is imádkozik, ha egyébként nem hisz!), mely arról szólt, hogy "Istenem, csak add, hogy elérjem a csatlakozásomat!", rám emelte zavarodott tekintetét, ami egy pillanatra kitisztulni látszott, s ennyit mondott: "Úgyis megszívat!". S igaza lett. Elértem az állomást. Épp bemondták a vonatom. Az egyik peronon egy IC állt, ajtaján a célállomásom feliratával. Azt már nem néztem melyik végén van a mozdony. Felszálltam. Haboztam a vagon előterében. Éreztem, hogy rossz vonaton vagyok. Nyomomban felszállt egy srác, aki nem értette, miért nem megyek el az útból. Mögötte láttam befutni a vonatom, a másik peronra... Egy esélyem volt, ha lerúgom a vonatról. Egy pillanatra komolyan megfordult a fejemben. S ekkor elindult az, amelyiken álltam, be a Nyugatiba. Egy óra múlva pedig elindult oda, ahova akartam menni. Nem az én vonatom volt, de az lett! Bár nem hiszem, hogy lenne nagyszakállú, éteri atyácska, de ha van tuti van humorérzéke, s jókat mulathat!
• Magas szőke férfi - no nem felemás cipőben -, hanem bokazokniban, s vékony sportcipőben, télen, nemzetközi vonaton. Tuti svéd.
• Érdekes, hogy Németországban kiadnak képregényregényeket. Méghozzá olyan vastagságban, mint egy telefonkönyv.
• Olyan alakú felhők, mintha csak a tenger habjai volnának. Már csak egy szörfös hiányzott róluk.
• Ha jól láttam, akkor egy csapat gólya? Kicsit korai még, nem?
• Szélturbinák magas, karcsú sziluettjei. Mintha csak csinos primadonnák lennének, a baletteremben próbálva.
• Süketnéma gyerekek játéka a peronon. Cinkos öröme a bajtársiasságnak. Szeretem a süketnémák társaságát. Általában életvidám emberek, s az érzéseiket sokkal jobban ki tudják mutatni, mint beszélő embertársaik, akik akár szóvirágokkal is kifejezhetnék magukat. Kifejezőbbek, beszédesebbek a gesztusaik, mint a szavak, melyek hangjait nem tudják kiadni, de sokkal jobban át tudják élni. Tudom, mert éltem velük együtt, kollégiumban. A képzőben elég sokan tanultak. Érdekes hely volt. Körben piciny botanikus kerttel, tele bambusszal, Közép-Európa legnagyobb bambuszültetvénye. Szemben a fiatalkorúak szigorított börtönével, s tangazdaságával, mellette pedig a vakok és gyengénlátók bentlakásos iskolájával. Szerettem ott élni, tanulni, alkotni... létezni.

Kép forrása: Net

Általában egy hétköznapom képekben

Irány a gyár

Csavar a gépezetben

Fő a motiváció!

Stresszkezelés

Még mindig stresszkezelés

Még mindig munka

Gyerekjátékok

Esti mesék

Könyvek nyomán...

Mesék szárnyán...

Álmok útján...

És eltelt egy újabb nap...

Képek forrása: Net

Kis magyar valóság

Általában nem politizálok...

DE Gőg és DE Magóg fia vagyok én...

(Sz)Oktatási rendszer

Szólásszabadság

Bohóctüntetés

Parlament

Tömegközlekedés

„Apu ökölbe szorult keze vagyok...”

Képek forrása: Net

Esendő ártatlanság

Li Hui képei

Ő úgy fényképez, ahogy én látok. Csak Ő át tudja adni ezt a fajta látásmódot, a fényképein keresztül. A képei nem történeteket, hanem érzéseket közvetítenek. Emlékek ébrednek látványuk nyomán. A gyermeki bájos ártatlanság, s annak elvesztése/elemésztése a tinédzserkori, lázadó nyarak során. Nem konkrét történések, csak színek, ízek, illatok, zajok, álmok… Esszenciális emlékek, apró szubsztanciák. Csak valahogy nekem nem sikerült elfelejtenem ezt… Sőt! Még mindig álmodozóan tekintek fel az égre, akár nappal, akár éjjel… Nappal felhők szórakoztatnak beszédes formáikkal, éjjel a csillagok fényeskednek, s jelenítenek meg ókori regéket. Épületeket szemlélve régvolt életekbe látok, mert a tárgyak pletykásak… Szeretem felfedezni azokat az apró furcsaságokat, amik érdekesebbé teszik a napom. Fények, madarak, fagyott virágok, furcsa ágak, betakart bokrok, hópihék, fővárosi utcák szmogos kőfejei, macskakövek, vonatsínek, mik a végtelenben találkoznak… Ezernyi apróság, mik csak az én – s még maroknyi holtkóros - szórakoztatására léteznek. :) (Végülis a boldog gyerekkort sosem késő megélni!)
Pedig a valóság ilyen, csak a legdurvább háborúk közelebb zajlanak - minden családban…
Az álmaim viszont ehhez hasonlóak… :)
Ui.: A képek nézegetéséhez ajánlok egy másik örök gyerek, Björk hallgatását. Nagyon ütős együtt! :)))

Képek forrásai: http://manzardcafe.blog.hu/2011/08/30/edes_artatlansag?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare
http://pwts.whatwilliweartoday.ie/?p=670
http://the189.com/photography/photography-by-li-hui/

Szeretem-lista 2.

• Szeretem a nosztalgikus, filozófikus beszélgetéseket egy csésze gőzölgő tea, s egy jóbarát társaságában.
• Szeretem az inspiráló, hasonló gondolatvilágú emberek társaságát. Jó, hogy nem vagyok ufo, s él még fajtám e sártekén. :) 
• Szeretem a hajnali ködöt. Szeretem a tiszta, csillagos, éjszakai eget. Ezzel össze is foglaltam az egyetlen jót, ami elmondható arról, hogy műszakban járok dolgozni. :)
• Szeretem azt gondolni, hogy lesz még jobb. Naív gondolat, de vígasztaló.

Rövid lista sikeredett. De most nem épp a toppon vagyok. :)

Kép forrása: http://www.taltopia.com/media/69/69665/-Forward-looking-Victorian-Women-1875-.jpg

Szeretem-lista 1.

Van egy dolog, ami nagyon tetszik, amivel először Via Urban Eve blogján találkoztam, s szeretnék hasonlót bevezetni a magamén is, ez a Things I Love Thursday. Igaz, inkább magyarosítom a címét, mert nem nagyon szeretem az angollal keverni a magyart, bár olykor szoktam, részemről észrevétlen, s akaratlan. Inkább olyan cím alapján, hogy Szeretem-lista. Nem biztos, hogy heti rendszerességű lesz ez a kis rovat, de amikor eszembe jut, igyekszem leírni. S ugyan nem szeretek majmolni, de ezt hasznosnak gondolom. Reményeim szerint ez majd segíteni fog, hogy közhellyel élve: „az élet naposabb oldalát” lássam.

Álljon itt az én első Szeretem-listám:

• Szeretem a csendes pihenőket.
• Szeretem az önkéntes, önelemző, gondolkodó magányt.
• Szeretem az inspiráló, elgondolkoztató könyveket, s a kissé groteszk irodalmat.
• Szeretek berendezni helyiségeket a gondolataimban, s aztán, ha minden a helyükre került fejben, megvalósítani. - De addig is végigsétálni a bennem lévő tereken.
• Szeretem a hajnali madárcsicsergést.
• Szeretem leírni a terveimet, s mégjobban kihúzni, ami már megvan.
• Szeretek a vízben sellőmód játszadozni. Lebegni a víz felszínén, háton –alig – úszva, ringatózni, s érezni, ahogy a víz keresztüláramlik az ujjaim közt, érezni a vízcseppek ezernyi pici atomját az ujjbegyeimen. Érintve látni a csillogó, éltető elemet, s csak érezni, élvezni a gondtalan súlytalanságot. Szeretem, ahogy a víz megszűri a kinti zajokat. Szeretek közben feltekinteni, s látni az eget, a felhőket. S ilyenkor tudom, ahogy fent, úgy lent. Ilyenkor szinte nem látok, nem hallok, nem tapasztalok, de mégis tudok mindent, a világ összes apró rezdülését, mely ott lüktet az ereimben, a szívemben.

Kép forrása: http://farm4.static.flickr.com/3524/3898289927_e5d1d2e7c4_m.jpg

Közös Tudat

Jackie Morris egyik fantasztikus képe: Across my dreams

Az Internet olyan, mint a Közös Tudat. Eddig a közös tudattalanból kiinduló „véletlenként” foghattuk fel, ha két személy földrajzi, időbeli távolságban szinte ugyanazt alkotja meg, vagy nagyon hasonlót. Már a történelemből, művészettörténetből is számtalan példával jöhetünk. Ld. piramisok majáknál, egyiptomiaknál. A sumér zikkurátokat azért nem említem, mert egyértelmű, s bizonyított, hogy az egyiptomiakkal kapcsolatban álltak. Rengeteg ilyen példát talál az ember, ha utánanéz. Nehéz lenne ezeket a véletlennel magyarázni. Manapság már utána is nézhetünk az Interneten, így ötletünkről percek alatt kiderülhet, hogy már van ilyen. Pillanatok alatt semmivé foszlik így az ego illúziója. Nem, nem hoztunk újat létre, csak valahonnan átsejlett egy gondolat, mert végső soron mind egyek vagyunk, s valahol már közös a tudatunk. S az erre fogékonyabbak a kreatívabb elmék, a jobb agyféltekét gyakrabban használó emberek. Mert nem lehet véletlen, hogy a megszámlálhatóan végtelen számú forma közül épp ugyanolyat akar létrehozni két térben, időben különálló személy.

Kép forrása: Jackie Morris: http://starlightjourney.blogspot.com/2008_12_01_archive.html Érdemes kicsit bóklászni nála. Fantasztikus képei vannak.

A kezdet

Ez az oldal csak azon dolgok gyűjtőhelye lesz, amik éppen foglalkoztatnak. Pl. éppen olvasott könyv, vélemény egy alkotásról, filozofálgatás, jövőbeli tervek, versek stb. Néma diskurzus klaviatúrával, s monitorral. Régnemvolt baráti beszélgetések. Elmélkedés. Számomra friss levegő. Egy kis zen sarok, ahol – reményeim szerint – megpihenhet, s töltekezhet a lélek. Az enyém minden bizonnyal!
A címet Szepes Mária gyönyörűséges, Táltos Marci című meséjéből vettem, mely megihletett. Remélem nem sértek vele szerzői jogokat. Igazából erről fogalmam sincs. Ez inkább csak egyfajta tiszteletadás, meghajlás egy bölcs asszony (élet)műve előtt, aki már valószínűleg maga is Tavaszpontkert selyemrétjét tapossa. S hogy mi a csuda is az a Tavaszpontkert? Leginkább a mesekönyv részletéből tudhatjátok meg:

„Láttatok már csikótestű, gyerekfejű kentaurkölyköt? Nem? Képzeljetek el egy göndör hajú kisfiút, aki derekán alul négylábú póni lóban végződik. Épp olyan szertelen jókedvvel nyerít, ugrál, hempereg a fűben, mint bármelyik neveletlen csikó. De kíváncsi gyerekfeje állandóan tréfás csínyeket eszel ki. Szeplős orra folyton új kalandok után szimatol.

Én ismertem egy ilyen bolondos csikófiút. Táltos Marcinak hívták. Rengeteg bajt kavart égen és földön, mégis elbűvölt mindenkit, olyan szeretni való imposztor.
Táltos Marcit a világ gyerekkorának mesetájairól telepítették át a Tavaszpontkertbe a többi beszélő állattal, tündérrel, manóval és varázsszerszámmal együtt. Ezt a seholsincs-mindenütt elterülő, végtelen birodalmat nem tudnám megmutatni nektek a térképen. Tilos-titkos kapuját, senki sem őrzi, mégsem juthat be oda más, csak aki ismeri zártalan-zárja nyitját. Tehát ti. A gyerekek.
Táltos Marci, mint a csikók általában, igen szertelen kis fickó volt. Remekül érezte magát a Tavaszpontkert táncoló fái, varázsszavakat mormoló vízesései között. Mert kedvére nyargalászhatott a kristályhegy körbekanyargó útjain, ahol csattogó patái nyomán szikrák pattantak a kemény talajból. Meghempereghetett a selyemrét hullámzó virágágyaiban. Kölyökszelekkel labdázhatott, amelyek szivárványos buborékokat görgettek előtte. Furcsa visszhangokkal a reszelősen horkoló vén fák sűrűjébe csalogatták, akik dühös motyogással riadtak fel csörtető lármájára, és szúrós fenyőtobozokkal kergették vissza saját játszóterére. Ott viszont egy percig sem tudott megmaradni.
Mert mindig pontosan ott akart lenni, ahol éppen nem volt szabad lennie…”

Ebből máris magamra ismertem. Igaz nem paci az alsófelem, bár van akkora hátsóm, mint egy sokat szült kancáé. :) Inkább a főhős szertelensége, bohósága emlékeztet magamra. Hajadon nevem anagrammája is Bohoka Lenvirag, így ékezetek nélkül. :) (De sajnos nekem a „kék földcsillagon” kell boldogulnom.)
Szóval ez a címadás, s háttérválasztás története. A háttér engem elbűvől, s mindig jó érzésekkel tölt el, ha ránézek. Szeretem ezeket a gyönyörű margarétákat. A tavasz ígéretét sugározzák. Egy kicsit a Halottnak a csók című filmsorozat színes plakátjára emlékeztet. Lehet az adta az alapot.

Mai mottó

"A mosoly a legelegánsabb módja annak, hogy kimutasd a fogad fehérjét!"