Szeretem-lista 3.

- Ha álmos gyerek bújik hozzám, s azt mondja: "Szeretlek Anyukám!"
- Utazni, s elgondolkozni az emberek sokszínűségén.
- Imádom nézni az esőt a vonatablakon át.
- A téli napsütést, ami úgy tör át a komor felhők rengetegén, mintha csak egy óriás ujja ütötte volna rajta azt a lyukat.
- Kisírni magam egy megható filmen a barátságról.
- Terveket szövögetni, s hinni rendületlenül, hogy a sorsom én (is) irányíthatom.
- Kialudni magam.
- Újraolvasni a Száz év magányt.
- Szeretem, hogy fogyok, s lassan emberi alakot öltök. Örülök az újonnan felfedezett nőiességemnek.
- Örülök a furcsaságoknak, amiket ugyan nem tudok úgy lefotózni, mint Li, de talán szóképekben visszaadhatom:

• Egy motoros fém hordó, ami a Stefánián gurul tova, benne egy repülős sapkájú fura figurával.
• A magában - vagy istennel perelő - zakkant asszony a buszon, aki néma imámra (Habár istent nem a keresztény értelemben vett gondviselőnek tartom, csak egy magasabb rezgésszintnek, de mit tegyen az ember, ha szarban van? Még akkor is imádkozik, ha egyébként nem hisz!), mely arról szólt, hogy "Istenem, csak add, hogy elérjem a csatlakozásomat!", rám emelte zavarodott tekintetét, ami egy pillanatra kitisztulni látszott, s ennyit mondott: "Úgyis megszívat!". S igaza lett. Elértem az állomást. Épp bemondták a vonatom. Az egyik peronon egy IC állt, ajtaján a célállomásom feliratával. Azt már nem néztem melyik végén van a mozdony. Felszálltam. Haboztam a vagon előterében. Éreztem, hogy rossz vonaton vagyok. Nyomomban felszállt egy srác, aki nem értette, miért nem megyek el az útból. Mögötte láttam befutni a vonatom, a másik peronra... Egy esélyem volt, ha lerúgom a vonatról. Egy pillanatra komolyan megfordult a fejemben. S ekkor elindult az, amelyiken álltam, be a Nyugatiba. Egy óra múlva pedig elindult oda, ahova akartam menni. Nem az én vonatom volt, de az lett! Bár nem hiszem, hogy lenne nagyszakállú, éteri atyácska, de ha van tuti van humorérzéke, s jókat mulathat!
• Magas szőke férfi - no nem felemás cipőben -, hanem bokazokniban, s vékony sportcipőben, télen, nemzetközi vonaton. Tuti svéd.
• Érdekes, hogy Németországban kiadnak képregényregényeket. Méghozzá olyan vastagságban, mint egy telefonkönyv.
• Olyan alakú felhők, mintha csak a tenger habjai volnának. Már csak egy szörfös hiányzott róluk.
• Ha jól láttam, akkor egy csapat gólya? Kicsit korai még, nem?
• Szélturbinák magas, karcsú sziluettjei. Mintha csak csinos primadonnák lennének, a baletteremben próbálva.
• Süketnéma gyerekek játéka a peronon. Cinkos öröme a bajtársiasságnak. Szeretem a süketnémák társaságát. Általában életvidám emberek, s az érzéseiket sokkal jobban ki tudják mutatni, mint beszélő embertársaik, akik akár szóvirágokkal is kifejezhetnék magukat. Kifejezőbbek, beszédesebbek a gesztusaik, mint a szavak, melyek hangjait nem tudják kiadni, de sokkal jobban át tudják élni. Tudom, mert éltem velük együtt, kollégiumban. A képzőben elég sokan tanultak. Érdekes hely volt. Körben piciny botanikus kerttel, tele bambusszal, Közép-Európa legnagyobb bambuszültetvénye. Szemben a fiatalkorúak szigorított börtönével, s tangazdaságával, mellette pedig a vakok és gyengénlátók bentlakásos iskolájával. Szerettem ott élni, tanulni, alkotni... létezni.

Kép forrása: Net