Kérdezheted: Miért nincs párom?
Nem azért mert nem találom,
hanem mert nincs rá igényem - ez az ok.
Mert egyedülállóan páratlan vagyok.
Egyedül is életképes,
kellőképpen leleményes.
És nem nyomasztanak annyira
a megélhetési gondok,
hogy hálót vessek egy palira,
mert a fizetésére szorulok.
Szerelemre sem hajtok,
kiöregedtem már a tündérmesékből.
A romantikát másnak meghagyom,
bőven elég ismernem regényekből.
Egyedül a szenvedély érdekel,
a szex az én szeretetnyelvem.
Bonbon, virág nekem nem kell,
tüzes szerető az összes igényem.
A férfi-nő kapcsolat sava-borsa,
nekem ennyi, a lényeg kell csak.
Egyedül az ölelkező testek vad tánca.
A többi csak hazug és balga maszlag.
Túl őszinte vagyok, s kitárulkozó?
Ez a vallomás nem elfogadható?
Nőtől ilyen nem várható?
Csak agglegénynek mondható?
Egyáltalán miért kell nekem
ezért magyarázkodni?
Az ösztön egy tény, amit nem lehet
törvényekkel szabályozni!
Tudom, hogy nem illő nem hinni
a mindenkit egyesítő szeretetben,
és nyíltan kimondani, vállalni,
hogy csak a hormonok játéka mindez.
Bocsánat, hogy nem misztifikálom túl,
nem ködösítem, nem ideologizálom,
nem magyarázom, nem élem át úgy,
társadalmilag teljesen elutasítható módon.
De szektákba sem lépek,
és ha majd drámajátékokra vágyok
a felnőtt társas helyett,
akkor a színházba jegyet váltok.
Kényelmesen szeretem,
ez az én nagy vétkem,
bonyodalommentesen,
tisztán és egyszerűen.
Legalább korrekt vagyok,
a fair play az én fő elvem.
Ez az amit viszont várok,
ez a foreplay nekem.
Csak ügyes játszótárs kell,
nem idomár, nem bonviván.
Ha ismersz ilyet,
akkor szóljál!
2014.05.02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése