No nem csak azért mert végre rájöttem, hogy hogyan lehet beszúrni videókat a blogba...

De ezek a kedvenc macskás videóim. Csak saját felelősségre! Jó szórakozást!

Mefi vs Ventilátor

Démoni macskák

Beszélő macska - szinkronizált változat

Még több beszélő macska

Heheheheeee

Szegény gyerkőcünket előre féltem! Kb. ilyesmikre számíthat majd tőlünk is! :D

Charles Vion, Sieur De Dalibray: Szonett kövérségemről

Csapszék fölött, parány szobában

lakom; nagy vagyok s oly kövér,

hogy mellem, csípőcsontom, hátam

s a négy fal mindig összeér.

A világ túl nagy; utcán, téren

mindenki százfelé szalad:

én szükségleteimhez mérem

testhezálló lakásomat.

Mint a demizson fonatában:

megtelek borral és zabával,

országló császár, mennyei

hatalmasság - s van itt a mélyben

még egy harmadik szenvedélyem,

de rózsás hasam elfedi.

(Faludy György fordítása)

Tommaso Campanella: Az inkvizíció börtönéből

Ami súlyos: a magasból a mélybe

zuhan le. Tátott szájú bestiák

lesnek a szende, játékos menyétre,

s aki a meddő teológiát

kerüli, nagyobb bölcsességre éhes

s tudásra; babonáktól meg nem ing,

de az igazság roppant tengeréhez

kívánkozik: itt végzi rendszerint.

Vannak, akik labirintusról beszélnek,

vagy Polüphémosz barlangjának mondják

e lyukat, meg a pokol fenekének,

hol nincs jog, törvény, kegyelem, hit - térdem

megrogy: a titkos fellegvárba értem,

hol vágóhidat tart fenn a zsarnokság.

(Faludy György fordítása)

Abul-Alá Al-Maarrí: A vak költő védekezik

Születünk, mért, majd szenvedünk, minek,

és meghalunk, mi célból? Kérdezem.

Ez a törvény, de hol az értelem?

Ezért nem ismételtem meg a bűnt,

mit apám követett el ellenem.

(Faludy György fordítása)

Frederico García Lorca: Felkelt a hold

Mikor a hold fölbukkan,

a harangok eltűnnek,

s a megtalálhatatlan

ösvények felmerülnek.

Mikor a hold előjön,

a világ csupa tenger,

s azt gondolom, hogy szívem

sziget a végtelenben.

A telihold alatt ne

rágjon narancsot senki.

Illendőbb zöld, éretlen,

jeges gyümölcsöt enni.

Mikor a hold fölbukkan,

egyetlen arc néz engem

száz arccal. S az ezüstpénz

zokogni kezd zsebemben.

(Faludy György fordítása)

A Táltosló legendája

Élt egyszer a Mennyei Birodalomban egy hatalmas mandarin. Egy napon magához hívta az udvarában élő agg taoista bölcset.
- Ugye tudod, hogy egész életemben egy táltosló után vágyakoztam, de soha nem találtam rá egyre sem. Most híre érkezett annak, hogy az óceán partján eladásra kínálnak egyet. Olyan drágán adják, hogy rámenne a fele vagyonom. Én akkor is megvenném, de attól félek, hogy becsapnak. Kérlek, utazz oda, nézd meg, hogy valódi táltosló-e, és ha igen, akkor megveszem.
- Uram -szólt az öreg - én már kilencven is elmúltam. Nem bírok olyan messzire utazni. De van nekem egy jó barátom, ő még csak hetven éves, és megbízhatsz az ítéletében. Őt küldd el helyettem.
Így is történik. Idő múltán megint hívatja a mandarin a bölcset.
- A te barátod teljesen hülye! Megvetette velem a lovat. Kérdem, hogy milyen? Azt mondja, hogy egy nagy fehér kanca. Hát tegnap megérkezett a ló. Egy kis fekete mén!
- Uram, megnézhetném én is azt a lovat?
Mindketten lemennek az istállóba, nézik a kis fekete mént, és az öreg taoistának potyogni kezdenek a könnyei…
- Miért sírsz?
- Örömömben sírok. Mert az én barátom nagyon jól öregszik. Már csak a lényegre figyel. Uram, ez táltosló!

(Popper Péter gyűjtése)