Újabb lecke

avagy: a méreg nem itóka

Nem kértelek, kaptalak.
Megkaptál és nem kértél.
Vágyaink sosem találkoztak,
csak ha elsodort a szenvedély.

Szeretni sem akartalak,
nem kívánt ez a szenvedés.
De nem én választottam.
A Te válaszod? Gyáva menekülés.

Nem voltak elvárások. Fakultatív program.
Amit adtam, szeretettel adtam.
Amit kaptam, ajándékként fogadtam.
Úgy érzem most én nem hibáztam.

Maximálisan lojális voltam.
Hetekig türelmesen vártam.
Nem hisztiztem, nem követelőztem,
készséges szeretőként viselkedtem.

Tisztán, nyitott szívvel játszottam.
Teljesen elfogadtalak, sosem haragudtam.
Te viszont megalázással jutalmaztad
soha fel nem vállalt viszonyunkat.

Részedről se őszinteség, se elfogadás,
se tisztelet, se támogatás.
Az én egyenlegem: testileg kielégítve,
lélekben viszont még jobban kiéhezve.

Csak egy újabb, fájdalmas lecke.
Bár tudnám mi ebből a tanulság?
Talán, hogy a titkos légyott csak kéjes kelepce,
s nem jó szerető a nem szerető uraság.

Valamint, hogy szexben nincs barátság.
Ez nem extra volt, hanem felár.
És már megint csak én fizettem rá.
Hiába no, még mindig naiv a lány.

A karma karmában

Ha a karma karmába téved a lélek
hosszú, kegyetlen játék az élet.
A lét kerekén kerékbe törve,
csüggedten csüng, s már leesne.
Feloldódna az egységben,
de marad az egyezségben.
Hol kétség, ott az igazság.
Vajon olyan súlyt szabnak ránk,
amivel megbirkózunk?
Sikerül-e tanulnunk?
A mozgólépcső csak lefelé vezet?
Isten tényleg fogja a kezed?

Álom szüli a vágyat,
a vágy tettre sarkall,
és a szabadság alkot,
így teremtődnek a dolgok.
A semmiből előtörnek,
mindent beszőnek,
az anyaghoz kötnek,
s a békeidők megszűnnek.
Testek csapdájában,
az Ego álarcában.
fogolyként vergődünk,
s folyton nélkülözünk.

Paradox egy helyzet,
mert drágán mérik az örömöket,
de ha nem élvezed,
értelmetlenné teszed.
Fel van adva a lecke,
ez halálos kelepce.
El kell fogadni a börtönt,
s szeretni a fegyőrt.
Mert más esélyed nincs,
csak a végén jár a kincs,
és nem létezik más kiút,
csakis a végigjárt életút.

Titkos viszonyok

A titok szövevénye izgató,
körbeburkol minket a diszkréció.
Kellemes és meghitt a biztonság,
hogy ez egy hosszantartó barátság,
s belefér egy kis felnőtt játék,
mely nem a vég, csak plusz adalék.
Ennyi feszültségoldás szükséges,
kis hétköznapi ünnep, egészséges,
mikor hédoné örömeinek hódolunk.
Miért is lenne ezért bűntudatunk?

Ballada a magányról

A magányos cédrusfa tetején
hagytam egy levelet Neked.
Bús szíveken ejtett sebek
kulcsát benne leled.
Veszélyes az út,
mi oda vezet.
A szél suttog közben
borzongató történetet,
poros rémtettekről,
mik megtörik a lelket.
Egy gyermekről,
és az ártatlanságát
bemocskoló, porrá törő,
gonosz felnőttkezekről.
Egy lányról,
ki vélt ártatlanságát siratja,
és két katonáról,
kik oly büszkék magukra,
hisz hősök voltak,
mert egy részeg szüzet
mindketten meghágtak.
És hiába sietteti a lány,
megváratja a megváltó Halál.
De még nincs vége a mesének.
Eltelt sok-sok év
s jött sok férfi
akarva-akaratlan,
szex, drog és rock&roll
szakadatlan.
S jött egy asszony,
szomorú szemű,
meggyötört lélek,
családban is magányos,
bizalmatlan, félszeg.
És jöttek a végenincs elvárások
és a megfelelési kényszer.
Végül jött a gyermek,
akit várt és szeretett volna,
jött sok vész is,
mert ez volt az ára.
Az anya magára maradt,
gyermekével karján,
a halállal küzdve,
egyedül és árván.
Se otthona, se társa nem akadt,
csak férje volt,
és egy papír, mi fogva tart.
Végül leásott
szíve legmélyére,
sok erőre, szeretetre
és bátorságra lelt.
Felszabadult,
s felszabadította magát,
hogy végre egyedül
legyen egyedül,
hogy többé ne adja meg
magát a fájdalom, a düh
és a rettegés démonainak.
S íme a nő, az ember,
ki végre kész,
és teljes egész.
Bármi jöhet, állja!
Egyedül, magányosan,
akár a cédrus...
csak hajlik, s nem törik,
ha a szél cibálja.

2012. október 30.

Az Elengedés Leckéje

E húscafatot, mely lóg a lelkemen,
átvonszolom ezen az életen.
Igényeit, ha kielégítem,
nem rágja le sovány lelkem.
Önmagam kannibálja lettem.
Örömök helyett szívemet tépem.
De hiába vetem sóvár szemem
utánad, ki csak egy szellem.
Vágyaink elfordulnak tőlem,
ha mindig meghátrálsz előttem.
Sok időn át töprengtem,
meghánytam-vetettem,
és ezt az ábrándot el kell engedjem,
mert már egészen felőröl engem.

Sóvárgás

Oly erősen vágyom utánad,
hogy már fáj, ha feltámad
bennem a vad kényszer,
mely mint kábítószer
hajt hozzád minduntalan.
De ez mind haszontalan!
Hisz nem vonsz karjaidba,
nem ölelsz halálra,
hogy aztán csókolj életre.
Nem harapod ajkaimat véresre,
s én sem marcangolom vállad,
mikor elszabadul az állat,
mely belsőmben lakozik,
édes libidót lakmározik,
s fehér húsodra éhezik.
Mert nem, s nem létezik
test nélküli szerelem.
Ezt értsd meg Kedvesem!

Bábel

A torony tetején üldögélsz,
s azon töprengsz,
hogy alant a
bábeli zűrzavarban
az emberek miért nem
egy nyelvet beszélnek.
Nálad a kulcs,
hisz Te megérted
a szavakat, mik csak
a fejekben léteznek.