Örömködjünk!

Kép forrása: Net

Általában egy hétköznapom képekben

Irány a gyár

Csavar a gépezetben

Fő a motiváció!

Stresszkezelés

Még mindig stresszkezelés

Még mindig munka

Gyerekjátékok

Esti mesék

Könyvek nyomán...

Mesék szárnyán...

Álmok útján...

És eltelt egy újabb nap...

Képek forrása: Net

Esélytelen küzdelem

A mai nap erről szólt, hogy ezt a csöpp, de annál félelmetesebb elemet igyekeztünk legyőzni. A gyermekem hajnalban vesztésre állt... :( Kórházban töltöttük a fél éjszakát és a délelőttöt.
Most meg én vagyok jól...

„Apu jeges verejtéke vagyok...”

Képek forrása: http://shininghours.cosmickitty.com/wp-content/uploads/2009/12/Cause-for-Thankfulness-web.jpg

Kis magyar valóság

Általában nem politizálok...

DE Gőg és DE Magóg fia vagyok én...

(Sz)Oktatási rendszer

Szólásszabadság

Bohóctüntetés

Parlament

Tömegközlekedés

„Apu ökölbe szorult keze vagyok...”

Képek forrása: Net

Esendő ártatlanság

Li Hui képei

Ő úgy fényképez, ahogy én látok. Csak Ő át tudja adni ezt a fajta látásmódot, a fényképein keresztül. A képei nem történeteket, hanem érzéseket közvetítenek. Emlékek ébrednek látványuk nyomán. A gyermeki bájos ártatlanság, s annak elvesztése/elemésztése a tinédzserkori, lázadó nyarak során. Nem konkrét történések, csak színek, ízek, illatok, zajok, álmok… Esszenciális emlékek, apró szubsztanciák. Csak valahogy nekem nem sikerült elfelejtenem ezt… Sőt! Még mindig álmodozóan tekintek fel az égre, akár nappal, akár éjjel… Nappal felhők szórakoztatnak beszédes formáikkal, éjjel a csillagok fényeskednek, s jelenítenek meg ókori regéket. Épületeket szemlélve régvolt életekbe látok, mert a tárgyak pletykásak… Szeretem felfedezni azokat az apró furcsaságokat, amik érdekesebbé teszik a napom. Fények, madarak, fagyott virágok, furcsa ágak, betakart bokrok, hópihék, fővárosi utcák szmogos kőfejei, macskakövek, vonatsínek, mik a végtelenben találkoznak… Ezernyi apróság, mik csak az én – s még maroknyi holtkóros - szórakoztatására léteznek. :) (Végülis a boldog gyerekkort sosem késő megélni!)
Pedig a valóság ilyen, csak a legdurvább háborúk közelebb zajlanak - minden családban…
Az álmaim viszont ehhez hasonlóak… :)
Ui.: A képek nézegetéséhez ajánlok egy másik örök gyerek, Björk hallgatását. Nagyon ütős együtt! :)))

Képek forrásai: http://manzardcafe.blog.hu/2011/08/30/edes_artatlansag?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare
http://pwts.whatwilliweartoday.ie/?p=670
http://the189.com/photography/photography-by-li-hui/

William Blake: A pokol közmondásai

Vetéskor okulj, aratáskor oktass, télidőben örvendezz.
Hajtsad szekeredet és ekédet a holtak csontjain át.
A Mértéktelenség útja vezet a Bölcsesség palotájába.
Az Okosság gazdag és csúf vénlány, akinek a Tehetségtelenség udvarol.
Aki óhajt és nem cselekszik: dögvészt áraszt.
Az elvágott féreg megbocsát az ekének.
Aki a vizet szereti: dobjátok a folyóba.
Az ostoba nem ugyanazt a fát látja, mint a bölcs.
Akinek az arca nem ad fényességet: soha se lesz csillag.
Az Örökkévalóság szerelmes az Idő gyermekeibe.
A munkás méhnek nincsen ideje búbánatra.
A Bolondság perceit kiméri az óra, de nincs óra, mely a Bölcsesség perceit megmérje.
Csak az a táplálék egészséges, amelyet háló és tőr nélkül szereztünk.
Számot, súlyt s mértéket ínséges esztendőben vegyünk elő.
Ameddig a madár a maga szárnyán száll, nem mondhatod „túlságos” magasnak a röptét.
Holttest nem áll bosszút, ha megbántják.
A legfenségesebb cselekedet: másvalakit magad eleibe tenni.
Ha a bolond következetes maradna a bolondságban: bölcs lenne.
Ostobaság a gyávaság ruhája.
Szégyen a gőg ruhája.
Börtönök a Törvény köveiből épültek, bordélyok a Vallás tégláiból.
A páva gőgje Isten dicsősége.
A bak bujasága az Isten jósága.
Az oroszlán dühe Isten bölcsessége.
Az asszony meztelensége az Isten munkája.
A bánat telje nevet, az öröm telje sír.
Az oroszlánok ordítása, farkasok üvöltése, a viharzó tenger tombolása és a romboló Kard túlságosan nagy darabjai a Végtelenségnek: sehogy se férnek az ember szemébe.
A róka a csapdát okolja: nem magát.
Gyönyör ejt teherbe, de a fájdalom szül.
Hordja a férfi az oroszlán bőrét, asszony a juh gyapját.
Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság.
Amit ma bebizonyítanak: hajdan csak képzelték.
A ciszterna tartalmaz: a forrás túlárad.
Egyetlen gondolat betölti a végtelenséget.
Légy mindig kész kimondani a gondolatodat: és minden aljas ember kerülni fog.
Minden, amit el lehet hinni: egy kép az igazságról.
A sas sohsem vesztegette annyira idejét, mint mikor leereszkedett, hogy a varjutól tanuljon.
A róka gondoskodik magáról: de az oroszlánról az Isten gondoskodik,
Az, aki eltűrte, hogy fölé kerekedj: jól ismer.
Ahogy az eke megindul a szóra: úgy hallgat az Isten az imára.
A dühös tigris bölcsebb, mint a betanított ló.
Álló víztől mérget várhatsz.
Nem tudhatod mi elég, míg nem ismered azt, ami több az elégnél.
Ostoba ember szemrehányására jól ügyelj: királyi kitüntetéssel ér föl az!
A bátorságban gyenge: erős az ügyességben.
Az almafa nem kérdi a vackort, hogy hogyan kell nőni, sem az oroszlán a lovat, hogy hogyan keresse prédáját.
Ha mások nem lettek volna bolondok: mi lennénk.
Az édes gyönyör lelkét be nem mocskolhatod.
Ha sast látsz, a Geniusnak egy darabját látod: emeld föl fejedet!
Mintahogy a hernyó a legszebb szirmokra rakja tojásait: úgy rakja a pap átkait a legszebb örömökre.
Egy kis virágot megteremteni: korszakok munkája.
Átkozd a láncokat! Áldjad az Oldásokat!
Legjobb bor a legrégibb, legjobb víz a legfrissebb.
Imák nem szántanak! Magasztalások nem aratnak! Örömök nem nevetnek! Bánatok nem sírnak!
A fej Fenség, a szív Páthosz, a genitáliák Szépség, a kéz és láb Arány.
Ami a levegő a madárnak, vagy a tenger a halnak: az a megvetés a megvetésre méltónak.
A Bőség - Szépség.
Ha az oroszlán a rókától venne tanácsot: akkor ügyes lenne.
Javítás teszi az utat simává, de rögös út, és javítgatás nélkül, a Genius útja.
Inkább ölj meg egy csecsemőt a bölcsőjében, minthogy teljesítetlen vágyakat föltáplálj.
Ahol nincsen ember, meddő a Természet.
Igazságot nem lehet mondani úgy, hogy megértsék és mégse higgyék el.
Elég! vagy nagyon is sok.

(Ford.: Babits Mihály)

...

Áttetsző vagyok.
Folyékony halmazállapotú.
Légüres térbe vágyok,
de köt a gravitáció.
Átnéznek rajtam kicsik, s nagyok...
Hogy mit érzek? Nem számítok.
Koloncnak vagyok csak,
zord marhák nyakában.
Létezésem felülírja
az önzés hatalma.
Vagyok csak, igavonó baromnak,
vagy betanított majomnak.
De nem embernek/-hez való!
Kár hogy érző/félő lény vagyok...