A televízió ártalmairól

Szívom a cigarettám égő csonkját,
s nézem a vibráló kommunikációs csatornát,
a műsorvezető kiálló arccsontját,
a híradóban a háborúk borzalmát.
Kint eső áztatja a port.
Én beteg testembe roskadok.

Látom az emberek halálát,
az akciófilmek sablonos mozgalmát,
a pornófilmek buja vágyvilágát,
a horrorfilmek borzongó varázsát.
Kint eső áztatja a port.
Én beteg lelkemben rothadok.

1996.03.

Szeretem-lista 2.

• Szeretem a nosztalgikus, filozófikus beszélgetéseket egy csésze gőzölgő tea, s egy jóbarát társaságában.
• Szeretem az inspiráló, hasonló gondolatvilágú emberek társaságát. Jó, hogy nem vagyok ufo, s él még fajtám e sártekén. :) 
• Szeretem a hajnali ködöt. Szeretem a tiszta, csillagos, éjszakai eget. Ezzel össze is foglaltam az egyetlen jót, ami elmondható arról, hogy műszakban járok dolgozni. :)
• Szeretem azt gondolni, hogy lesz még jobb. Naív gondolat, de vígasztaló.

Rövid lista sikeredett. De most nem épp a toppon vagyok. :)

Kép forrása: http://www.taltopia.com/media/69/69665/-Forward-looking-Victorian-Women-1875-.jpg

Magányos dallam

Mindegy, hogy a zenekar mit játszik,
mind a maga dallamára kering.


Halkan koppannak a sok szavak,
fejemben vissza visszhangzanak.
Nagyon unom már ezt a csevejt,
mit gondolataim maga rejt.
Jó lenne már mást meghallgatni…
Jó lenne már mást meghallani!
A Magány fogja hideg kezem,
barát nélkül nehéz a szívem.

Szeretem-lista 1.

Van egy dolog, ami nagyon tetszik, amivel először Via Urban Eve blogján találkoztam, s szeretnék hasonlót bevezetni a magamén is, ez a Things I Love Thursday. Igaz, inkább magyarosítom a címét, mert nem nagyon szeretem az angollal keverni a magyart, bár olykor szoktam, részemről észrevétlen, s akaratlan. Inkább olyan cím alapján, hogy Szeretem-lista. Nem biztos, hogy heti rendszerességű lesz ez a kis rovat, de amikor eszembe jut, igyekszem leírni. S ugyan nem szeretek majmolni, de ezt hasznosnak gondolom. Reményeim szerint ez majd segíteni fog, hogy közhellyel élve: „az élet naposabb oldalát” lássam.

Álljon itt az én első Szeretem-listám:

• Szeretem a csendes pihenőket.
• Szeretem az önkéntes, önelemző, gondolkodó magányt.
• Szeretem az inspiráló, elgondolkoztató könyveket, s a kissé groteszk irodalmat.
• Szeretek berendezni helyiségeket a gondolataimban, s aztán, ha minden a helyükre került fejben, megvalósítani. - De addig is végigsétálni a bennem lévő tereken.
• Szeretem a hajnali madárcsicsergést.
• Szeretem leírni a terveimet, s mégjobban kihúzni, ami már megvan.
• Szeretek a vízben sellőmód játszadozni. Lebegni a víz felszínén, háton –alig – úszva, ringatózni, s érezni, ahogy a víz keresztüláramlik az ujjaim közt, érezni a vízcseppek ezernyi pici atomját az ujjbegyeimen. Érintve látni a csillogó, éltető elemet, s csak érezni, élvezni a gondtalan súlytalanságot. Szeretem, ahogy a víz megszűri a kinti zajokat. Szeretek közben feltekinteni, s látni az eget, a felhőket. S ilyenkor tudom, ahogy fent, úgy lent. Ilyenkor szinte nem látok, nem hallok, nem tapasztalok, de mégis tudok mindent, a világ összes apró rezdülését, mely ott lüktet az ereimben, a szívemben.

Kép forrása: http://farm4.static.flickr.com/3524/3898289927_e5d1d2e7c4_m.jpg

Árnyékszínház

Mi sem természetesebb annál,
hogy eljátszok egy szerepet.
Egy kis arcmimikával
bármit elérhetek.

Lehetek szende szűz,
avagy megközelíthetetlen Vénusz,
csalárd csábító, gaz áruló,
gátlástalan gyilkos.

Lehetek keserű szerető,
engedelmes szolga,
tapasztalt kéjnő,
romlott lelkű kurva.

Mondd mit szeretsz?
S rögtön azzá leszek!
Mondd mitől rettegsz?
Majd úgy kísértelek!

Mi sem természetesebb annál,
hogy eljátszok egy szerepet.
Egy kis arcmimikával
mindent elérek.

Eljátszok én bármit.
Az álarc sem számít.
Ismerem a dühöt, rettegést,
félelmet, haragot, megvetést.

Ismerem a szórakozást,
az alázatot, a megbánást,
a mámort, a boldogságot,
az örömet, s mindennél jobban a bánatot.

Magam vagyok a naiv naiva,
a tragikus sorsú tragika,
a cinikus humorú komikus,
s a szomorú, síró bohóc.

Bármit megjelenítek,
bármit eljátszom.
Csak épp őszinteséget
nem olvashatsz le soha arcomról!

2002.

"S játszom az életet..."

Szerepet játszok
kérve, kéretlenül.
Improvizálok
helyzettől függetlenül.

Mosolyt festek,
s műkönnyeket.
Születésnél sírok,
s temetésen nevetek.

Intrikákat gyártok,
összeesküvéseket.
Veletek sakkozom
bábemberek!

Gúnyolom, s kikacagom
e fals díszletet,
a világot,
az életemet.

Lehull a függöny bársonya.
Kihunynak a fények.
Cinikusan meghajtom magam
az üres nézőtérnek.

Elmarad a tapsvihar.
Rámtalál a közöny.
S már nem lelem magam
sok álarcom között.

2002.

Hegyre fel

Hegyre vágyik a szívem,

hol ősi fák magasodnak,

ágaik összeborulnak,

leveleik susognak.

Rég elfelejtett történeteket

egymásnak így pusmognak.

De szeretném tudni,

hogy miről társalognak!

Árnyuk hűvösébe feküdnék,

s csak hallgatnám,

hogy duruzsol a szél,

szállítva tova a mesét

törpökről, manókról,

tündérekről, sárkányokról,

népi hősökről, lovagokról,

titkos légyottokról,

csalfa árulásokról,

és a múltról,

a jelenről,

az életről…