A karma karmában

Ha a karma karmába téved a lélek
hosszú, kegyetlen játék az élet.
A lét kerekén kerékbe törve,
csüggedten csüng, s már leesne.
Feloldódna az egységben,
de marad az egyezségben.
Hol kétség, ott az igazság.
Vajon olyan súlyt szabnak ránk,
amivel megbirkózunk?
Sikerül-e tanulnunk?
A mozgólépcső csak lefelé vezet?
Isten tényleg fogja a kezed?

Álom szüli a vágyat,
a vágy tettre sarkall,
és a szabadság alkot,
így teremtődnek a dolgok.
A semmiből előtörnek,
mindent beszőnek,
az anyaghoz kötnek,
s a békeidők megszűnnek.
Testek csapdájában,
az Ego álarcában.
fogolyként vergődünk,
s folyton nélkülözünk.

Paradox egy helyzet,
mert drágán mérik az örömöket,
de ha nem élvezed,
értelmetlenné teszed.
Fel van adva a lecke,
ez halálos kelepce.
El kell fogadni a börtönt,
s szeretni a fegyőrt.
Mert más esélyed nincs,
csak a végén jár a kincs,
és nem létezik más kiút,
csakis a végigjárt életút.