Az Elengedés Leckéje

E húscafatot, mely lóg a lelkemen,
átvonszolom ezen az életen.
Igényeit, ha kielégítem,
nem rágja le sovány lelkem.
Önmagam kannibálja lettem.
Örömök helyett szívemet tépem.
De hiába vetem sóvár szemem
utánad, ki csak egy szellem.
Vágyaink elfordulnak tőlem,
ha mindig meghátrálsz előttem.
Sok időn át töprengtem,
meghánytam-vetettem,
és ezt az ábrándot el kell engedjem,
mert már egészen felőröl engem.

Sóvárgás

Oly erősen vágyom utánad,
hogy már fáj, ha feltámad
bennem a vad kényszer,
mely mint kábítószer
hajt hozzád minduntalan.
De ez mind haszontalan!
Hisz nem vonsz karjaidba,
nem ölelsz halálra,
hogy aztán csókolj életre.
Nem harapod ajkaimat véresre,
s én sem marcangolom vállad,
mikor elszabadul az állat,
mely belsőmben lakozik,
édes libidót lakmározik,
s fehér húsodra éhezik.
Mert nem, s nem létezik
test nélküli szerelem.
Ezt értsd meg Kedvesem!

Bábel

A torony tetején üldögélsz,
s azon töprengsz,
hogy alant a
bábeli zűrzavarban
az emberek miért nem
egy nyelvet beszélnek.
Nálad a kulcs,
hisz Te megérted
a szavakat, mik csak
a fejekben léteznek.